A Nagykállóban élő emberek a mai napig táncolják a Kállai Kettős táncot, amelynek eredetét egyesek a török időkig vezetik vissza. Az írott források szerint 1895-ben Szabó Antal tanító vezetésével kiváló táncosok színre vitték a Kállai Kettőst, s aztán hosszú éveken át csak lakodalmakban és disznótor idején járták el. A táncot 1924-ben rekonstruálták: Szabó Antal munkáját Toka Károly törvényszéki bíró segítette. Ezt a produkciót látta 1926-ban Kodály Zoltán. "Ez olyan szép, hogy filmre kellene venni!" - nyilatkozta elragadtatással. Az álom az egykori kállói táncegyüttes, a Gyöngyösbokréta sikerei közepette lett valóság. A Kállai Kettőst 1932-ben az Ítél a Balaton című mozifilm betétdarabjaként lefilmezték, Szabó Sándor és a kállói táncosok Práger Antal és Medgyesi Mária társaságában ropták a táncot a vérpezsdítő muzsikára. A táncot Szabó Sándor tanította akinek a lánya az unokája és a dédunokája a mai napig táncolja.





Kállai kettős



FELÜLRŐL FÚJ AZ ŐSZI SZÉL...



Nő: Felülről fúj az őszi szél,
Zörög a fán a falevél...
Ugyan babám hová lettél,
Már két este el nem jöttél?
(Hm,hm,hm,hm,hm! Hm,hm,hm,hm,hm!)



Nő: - Már két este el nem jöttél,
Talán a verembe estél?
Férfi - Nem estem én a verembe,
Véled estem szerelembe!



Férfi: Véled estem szerelembe,
Tudod, kedves vagy szívemben!
Nő: - De te engem nem szerettél,
Épen csak, hogy kecsegtettél!



Nő: - Ugyan mond meg mit gondoltál,
Mikor Vélem elindultál?
Férfi: - Nem gondoltam én egyebet,
Kapok csókot, nem csak egyet!



Nő: - Tegnap este mentem lesbe:
Valaki ült az öledben!
Férfi: - Akárki ült az ölemben,
Csak te voltál az eszemben!



Nő: Csalfa voltál az is maradsz,
Csak magadra haragítasz!
Pedig könnyen vigasztalhatsz,
Ha megölelsz, megcsókolhatsz...



Férfi: - Még fittyet hány nékem lelkem,
Amióta üres zsebem!
Még elfordul tőlem, kincsem,
Pedig ő tart a bilincsen!



Férfi: - Sem kötője, sem szoknyája,
Csak a sápadt két orcája,
Mégis csak azt mondogatja:
Szeret is, meg nem is, ihajla!



Nő: - Ne gúnyolódj olyan hetykén,
Szeret nálad különb legény!
Férfi: - Harag szülte, nem a szívem,
Bocsássál meg, kedves kincsem!



Nő: - Megbocsátok, kedves rózsám,
Ha hű maradsz mindig hozzám!
Férfi: - A templomban szent esküvel
Kötnek össze életemmel!



Nő: - Addig innen rózsám, nem mégy,
Míg ez a gyertya el nem ég!
Férfi: - A másik is mindjárt elég,
A szerelem még sem elég!





KINCSEM, KOMÁMASSZO-SZA-ROSSZA-ROSSZASSZONY



Kincsem, komámasszo-sza-rossza-rosszasszony!
Adj egy marok lencse-csé-rencsé, rencsencsét!
Melyért cigány aszo-sza-rosza-rosszasszony
Mondjon jó szerencse-csé-recsé, rencsencsét!



Ki sem merek menni-ni nini-ni,
Kapum elébe kiállani, nini-ni!
Mert még azt mondják, gyagyá-ragyá, ragya-gyák,
Hogy a szerelem rabá-rabá, raba-bánt!



Beteg vagyok én szöszö-röszö-rö-szörnyen,
Meg is halok én kökö-nyökö-nyö-könnyen!
Érted kedves rózsazsá-razsá-razsazsám,
Elhervad az orcacá-racá-raca-cám!





NEM VAGYOK ÉN SENKINEK SE ADÓSA...



Nem vagyok én senkinek se adósa, adósa,
Él még az én feleségem édesanyja,
édesapja, meg annak az apósa, anyósa
Eb fél, kutya fél, míg az ipam, napam él!
Eb fél, kutya fél, míg az ipam, napam él!